Dal
| Az évekkel-szálló nem védheti arcát, |
| pókhálót köt rá a lassúdad idő, |
| port fúj a szemébe, lisztet a hajába, |
| pilláira ólom-gyöngysort kötöget. |
| Az évekkel-szálló nem védheti arcát – |
| de a resten álló túljut a napok |
| s éjek fordulásán, fölhág az oromra, |
| zengő fények-árnyak csóvái közé. |
| Az évekkel-szálló nem védheti arcát, – |
| magasra-segítem mind, aki enyém: |
| tünde-ifjúságban villognak örökké, |
| dalolva hajóznak koporsójukon. |
|
|