Epigrammák

Egy ifjú költőre Jársz-kelsz, mint aki szédül, vagy titkos sebet őriz: ríva fakad, kire rápillantasz. No, fülelj ide csöppet: mártír-kép senkit nem emelt az Olympra idáig, oly költői ne légy, és tán költő leszel öcskös.   Vie romancée Szelleme ormaihoz nem férhet törpe agyával:   hálóbocskorait kezdi ki, rágja vigan.   Egy kritikusra Hajts térdet és fejet, poéta, s örülj nagyon: versed kegyeskedik agyon- ütni, lám, egy analfabéta.   A beérkezett Gyors rangjával nem tudja, mit tegyen. – Morc és nyűgös, ráncolja homlokát, s álla alá gyűjt gondosan egy nagyságos tokát.   A szerény Szembe dícsérik: mint a lány, a boldogságtól olvadoz. Dícsérjük: elolvad talán.   A gerinces Főnöke szól hozzá, reszket, mint a nyárfa a szélben.   Ám odamond neki jól, hogyha magára marad.   Finnyás disznó Mocsokban turkált reggel óta, s hogy asszonya köténye délben foltos volt kissé, vérig sértve szólt a másikhoz: „Ejha! erről is megvan a véleményem!”