Két gyermek fogatán
| Csak gátak voltak köztünk, |
| sőt, bár mozgott a föld alattunk, |
|
| Meg kell magunkat adnunk, |
| nyelje le szomját lelkünk és a testünk: |
| már egymás sorsából kiestünk, |
| él a törvény, és nem másul miattunk. |
|
| Két gyermek fogatán repülsz, |
| ott koccanó legű tetőkig érsz, |
|
| sikamlós hátú szikla-csúcsra ülsz, |
| többé már el nem érhető lidérc. |
|
|
|