Intés a lélekhez

Lélek, lélek, aki jobban fájsz és jobban szenvedsz, mint a feledékeny test, mely sír, ha ütik, ujjong, ha becézik, lélek, lélek, aki szívós konoksággal őrzöd jussod: térben és időben messzi bánatokból gyűjtsz magadnak, lélek, lélek, sose-képzelt órák mankóznak a percek csöpp mankóin békességed alig-épült otthonába. Harcra készülj, hegyes-éles fegyverekkel dúlni, ölni, vagy a végtelen alázat titkait tanuld ki gyorsan: sose képzelt órák jönnek, ne várd őket hüledezve. Ha maradhatsz, maradj, hogyha meg kell halnod, halj meg szépen. Lélek, lélek, építs vázat csillogó acélrudakból: aki gyenge, összeroppan –, ritka most a jó szerencse. Kezdj búcsúzni egyre-másra: ellenségtől és baráttól, búcsúzkodjál, üresedjél, különülj el, szállj magadba. Mint egy porcelán-golyó az út porához, e világhoz úgy tartozz csak, sem tetőled, sem tehozzád ne szaladjon kapcsoló-szál. Lélek, lélek, különülj el, szállj magadba. Sose-képzelt órák jönnek: még több lesz a vér a földön. Ha te ölsz, hát egymagadra vedd a haldokló vak átkát, hogyha téged ölnek, senki ne boruljon gyászba tőle. Lélek, lélek, légy kegyetlen önmagadhoz, hogy kegyes légy máshoz, és máshoz kegyetlen, hogy kegyes légy önmagadhoz: sose-képzelt órák jönnek, álnok álarc födi arcuk, készülj, lélek, ha lerántják, nézésüktől ne meredj meg. 1944