Ének 1944-ben

Se házakat, se terveket ne építs:   inog a föld, és inog az idő, papírrá váltak a kövek s a téglák,   holdbéli szóvá a jövő. Vermekbe sem bújhatsz, sem álmaidba,   a rétre sem futhatsz, a hegyre se: a láthatatlan iszonyat feléd nyúl,   s ezer karján ezer keze. Rideg szigorral zárulj önmagadba,   részvétlenül nézd önnön koponyád, végtagjaid hiányos, sárga vázát,   bordáid domború sorát. Békülj, nyugodjál, kushadj, mint a szikla,   légy szikla, mely nem él, csak létezik, s a robbantó vagy mállasztó erőre   csak új formába öltözik. Most az kegyes magához, ki kegyetlen,   az marad meg, ki elrontja magát, ki nyálát sem nyeli le, az lakik jól,   s ételbe nem mártja fogát.