Háborús esti harangszó

Ömölj harangszó, mint a köd:
a rettegő házak fölé!
Most újra éjbe fordulunk,
s ki tudja, hogy mi lesz velünk,
a nemtörődöm, tompa ég
milyen veszélyt ereszt reánk.
Feszülnének bár pattanó
rudak mindannyi csillagig,
szép, villogó ezüst rudak,
és védenének, mint a rács,
hogy hittel néznénk fölfelé,
mint szentek régi képeken,
ne aggodalmas félelem
remegne pilláink között. –
Ömölj harangszó, mint a köd,
ércboltozatként nőlj fölénk:
hűs párnáinkra biztosan
tehessük elfáradt fejünk.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]