Háborús esti harangszó

Ömölj harangszó, mint a köd: a rettegő házak fölé! Most újra éjbe fordulunk, s ki tudja, hogy mi lesz velünk, a nemtörődöm, tompa ég milyen veszélyt ereszt reánk. Feszülnének bár pattanó rudak mindannyi csillagig, szép, villogó ezüst rudak, és védenének, mint a rács, hogy hittel néznénk fölfelé, mint szentek régi képeken, ne aggodalmas félelem remegne pilláink között. – Ömölj harangszó, mint a köd, ércboltozatként nőlj fölénk: hűs párnáinkra biztosan tehessük elfáradt fejünk.