Új Halál-versek
|
Hélinant szellemének
| Halál, kit egyszer ó szavak |
| kölcsön-kürtjével hívtalak, |
| s régen-porokhoz küldtelek, |
| közül, választott gyermeked. |
| Aggastyán, kisded egyremegy, |
| mindaz, ki él: a bő harag |
| heggyé növelt. Szerettelek, |
| s mint ordas állat, rettegek, |
| ha vad vadász elé szalad. |
|
| voltál, s a bűn bolond borát |
| ellökted ős szomjunk elől, |
| szétfújtad gőgünk mámorát, |
| sírásba törted, ím, ledől |
| a szép világ, fejünkre dől! |
| Hogy ostorozván mentse föl |
| nem küldlek hozzá. Nagy pöröly, |
| szórsz, mint a szél az út porát. |
|
| Halál, Halál, nem küldelek, |
| de szólok gyermekül veled, |
| s meghallgatod riadt szavam. |
| Hűvös figyelmed rajta van |
| szívünkön, s rágja zajtalan, |
| mint féreg a gyümölcsbelet. |
| s egy színt terít ránk untalan: |
| csak reszketünk élet helyett. |
|
| Halál, te nézed sorsomat, |
| tudod: mióta s mily sokat |
| gyapjában hányszor fennakadt |
| hányszor törődtem térdemen, |
| fordult ki számból ételem, |
| Halál, menekvő két szemem |
| hűs haj takarja, hűs selyem- |
|
| Halál, Halál, kerüld el őt, |
| a pusztulók között kelőt, |
| ne szóljon rá goromba szád, |
| míg nem jön el szabott időd, |
| s nem törheted le szűz nyakát. |
| végünk helyetted s nagy baját |
| annak, ki emberbőrbe nőtt. |
| Ó, hagyd a dolgok fátyolát, |
| rajtuk keresztül lásson át, |
|
| Halál, Halál, szolgád vagyok, |
| s urad leszek, ha meghalok, |
| s gáncsodtól el nem bukhatok, |
| Halálnál is több a halott. |
| örök biztosság sípja szól, |
|
| De nyirkos pincék mélyeit |
| bújkálni, hogyha fölnyerít |
| a ronda, újdon szörnyeteg, |
| nyeldesni, mint sötétbe vitt |
| kölyök, s csak tűrni rebbeteg, |
| hogy szédülő fejünk felett |
| a zordon bolt dörög-remeg: |
| ekkor vagyunk, Halál, rideg |
| kezed cibál, mint rossz gyerek |
|
| Ha tudnám: meglepsz ostobán |
| istállód szárnyas, új lován, |
| s legázolsz engem, védtelent, |
| elnyúlva holtan). Ferde csend |
| nyitná fölém a végtelent, |
| s már látnám: minden mit jelent, |
| amin tűnődtem hajdanán. – |
| mit látok így? a csúf jelent, |
| s maradsz ijesztő mostohám. |
|
| Halál, ne veszkődjünk, legyünk |
| úr, mint te vagy): feléd megyünk |
| mindannyian, tehetsz velünk |
| kedved szerint. Mért nem hagyod |
| s komor napodhoz érkezünk. |
|
| Halál, Halál, bújj vissza mély |
| a föld. Ne küldjön ránk szeszély! |
| Ha egykor kértelek: beszélj, |
| ma kérlek: hallgass! – elrepedt |
| szívünk amúgyis sír, remeg, |
| Nekem se mondd: ne félj, ne félj! |
| tudom szoros törvényedet, |
| s tudom, hogy égő nyelvedet |
| romlás borítja és veszély. |
|
|
|