SZÜKSÉGES búcsúd súlyosodó, nehéz
 
 terhét idáig csak az éjszakák előtt
 
 mertem magamra venni:
 
 könnyítették az éjszakák.
Ó éjszakák, hogy megpihen őriző
 
 öletek mélyein a rettegő szemű,
 
 hogyan rátok bíz mindent:
 
 ügyes kezetek oldja meg.
Erősödöm már: a vonalas, rideg,
 
 morc nappalokba is nyugodtan indulok,
 
 sorsom példáját mások
 
 sorsában bátran figyelem.
Jobb lesz-e így? – én nem tudom. A fagyott
 
 szív majd nem érezi, ha dér esik reá.
 
 Ó, lobbadozó lázak,
 
 titeket pótol-e a csönd?
A fáradságtól lettem erős. Futó
 
 sorsod megtartani próbáltam: hasztalan, –
 
 a markom elnyitottam:
 
 mehetsz, amerre jól esik.
Ne félts már többet! józan a lábom, és
 
 biztos nyomokba lép: elbuknom nem lehet,
 
 nagyon megokosodtam:
 
 nincs kedvem semmihez se már.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]