| MÁR fáj nagyon, már elmegyek |
| ó, melyik óra rekkentett el, |
|
| Teljesség tükre, hű tükör, |
| benned láttam meg legelőször, |
|
| Zsengécske kislány, rengeteg |
| emlék vagy csak, de sok hiányom |
|
| Az erdő szűköl, őszre jár; |
| a rettenet: hogy érek árván |
|
| Most ápolom, féltem magam, |
| a testemet, ő volt az őröd |
|
| immár örök, akár a törvény, |
|
| S ez jó vezérlő, így kelek |
|
|
|