| minek hoztál a magasságba? |
| Csak szavak voltak szavaid, – |
| zuhanok most halálraválva. |
|
| Holt s még nem fogant ellenségek |
| nyüzsögnek ébren körülöttem; |
| hessentem őket és sirok, – |
| ó, többen lesznek, egyre többen! |
|
| Mint gyenge őzet vad kopóhad, |
| futó szívem félelmek marják. – |
| miért nem villogtatja kardját? |
|
| Meghalt a béke: vánkosomnak |
| élő parázzsá vált huzatja, |
| kegyetlen ökleit mutatja. |
|
| Hogyan kiáltsak? melyik égtáj |
| takar, melyik vándor-szél ismer? |
| Nehéz vagy: sajgó-súlyosan |
| visszhangozol érzékeimben. |
|
| Minden való én voltam eddig, |
| és lám: mindannyi idegen lett. |
| Ha viszem őket, úgy viszem |
| kelletlen, mint hordár a terhet. |
|
| Növés fájdalma tagjaimban: |
| elárvultam: kell izmosodnom. |
| Alábbsüllyedt az ólmos ég, |
| két vállamon remegve hordom. |
|
|
|