| VESZÉLYES úton jársz: lábad körül csapdák, |
| szél ködöt terelget mögéd, ahol ellépsz, |
| eső csinál rácsot, hadakozik villám, |
| laza lombzúgásból rejtegetőd épül. |
| Komoly szavam küldöm felocsúdtatónak: |
| bátor elleneim teáltalad bátrak: |
| rég nem voltál erre, messzekerült dűlőn |
| duhaj gyomok szúrnak gonoszul az égbe. – |
| Emlékszel-e még rá, kétkedésbe mártott |
| Isten-hozottamra, okos félelmemre? |
| Tükröző gyerkőcök játékos kezéből |
| rámhullt rezge fénynek véltelek szorongva. |
| Szándékkal maradtál, szándékkal kúszáltad |
| sorsomba a sorsod. Jólesett, s miként a |
| lengetett inga a mélyponton, golyó a |
| fordított kúp szoros csúcsában, megálltam. – |
| Szándékkal maradtál. – Szándék-e keserves |
| kalandod ezúttal? Nem tudom. Ki tudja? – |
| Komoly szavam küldöm felocsúdtatónak: |
| látsz-e még? vigyázz! már tág a köz közöttünk. |
| Ne hagyj itt, szegényke, többet ártsz magadnak: |
| meleg tenyeremből kipottyanó szíved |
| hóember takarja két fagyos markába. |
|
|