| SZAVAIDTÓL fölhussant a bánat |
| a szívemről, mintha labdát vágnak |
| sötét varjúsereg közepébe – |
| nem örülök, nem örülök mégse. |
|
| Fáradt vagyok nagyon az örömhöz, |
| csak a béke langy esője öntöz, |
| csak feküdni tudok mozdulatlan, |
| kedven innen, könnyön alig onnan. |
|
| Tudja isten: jobb-e így vagy rosszabb, |
| érzékeim mélán horgadoznak, |
| nem alszanak, nem is állnak lesbe, |
| – tücsökhangon horkol kint az este. |
|
|
|