| HALOTT, bús nyújtózás van bennem, |
| Nem csalogatlak titkaimmal: |
| A bárgyúnak-sajnált derékot |
| minden üres színig-telt hozzám, |
| Bátor, aki kisujjat moccant, |
| mint száradó ruhát kötélen |
| Százszor inkább való az élni, |
| akármilyen korccsal, beteggel, |
| Ki bennem titkokat gyanított, |
| Itt fekszem, mint a fáradt ringyó, |
| a szépítők ezer cseléről, |
| meglepték, s már semmit se bánja, |
| szemek mohón isszák hibáit. – |
| szánj és sirass, de távozásod |
|
ne hidd, hogy nagy dolog, |
| hogy kincsektől fosztod magad meg. – |
| csupasz jajgása lesz a válasz, |
|
|