| Fitogtatnám most lelkemet, |
| tudom: kellően jó vagyok, |
| Ha moccantom vidám fejem, |
| A gyengén-vájt mező szelid |
| hogy két ujjammal fölvegyem, |
| és egy ujjammal toljam el |
| láthassalak, – két napja már |
|
hogy fény, szín, száz alak |
| széttörni bennem. Hasztalan: |
| Kis domb, ne nyújtsad útjait, |
| s ha nem jön még, beszélj neki |
| Majd fordulj vissza, kis vonat, |
| – ó, már csak egy nap múlik el |
|
|