Aki sok szépet

Aki sok szépet mondott el hiába,   szűkszavú lesz vagy néma, – tudom: fáj, hogy neked jutott   szavaim maradéka. Én már a földnél is mélyebbre hulltam,   nyirok s penész ölelget; nem csillagokat üldözök, –   kis emberi türelmet. A gyengéimmel sétálok előtted,   már-már magam kinozva, – ha rám gondolsz, a jó helyett   gondolj inkább a rosszra. Hiszen becsaplak: önzésből szeretlek,   – embertől más se telhet, – önnön-szívemre készítem   e gyógyító szerelmet. – Aki sok szépet mondott el hiába,   szűkszavú lesz vagy néma, de minden szépnél szebb lehet   szavai omladéka. Úgy szeretlek, mint botjukat a vének,   ahogy a víz a gödröt, a napnyugtát az aratók,   az istállót az ökrök.