In memoriam

Hulládat görgeti már a csobogó idő,   és nem tudlak siratni. Bőröd alá visszahúzódott hajdani szép erőd,   s a terjengő halál alattomos vadvizeibe fulladott.   Olyan vagy, mint egy idegen tárgy, még csak nem is a magad mása vagy,   a magad szobra, melynek meghitt vonásain szemem   kedvére bujdokolhat. Olyan vagy, mint egy idegen tárgy: szürke   s konokul hallgatag, csak nézlek, és mit bánom: vagy-e, nem vagy. –   Máskép akartad bizonyára, szerettél volna bennem szívósan megmaradni,   mint a bőrön a tetoválás, hogy mikor már magad előtt se vagy szép,   légy sérthetetlen valakiben, kinek a nyelve beletanult dícséretedbe.   Nem sikerült: nyugodj meg! Elfárad és megváltozik az ember, akarva-akaratlan   elfárad és megváltozik: volt-nyomaidat széjjelhordták a szelek,   s mint egy idegen tárgyat, hulládat görgeti már a csobogó idő.