Önvédelem
Ki szomoru vesztésre készül, |
kell, hogy gyűjtsön vigasztalókat. |
ne haragudj rám: szenvedés ül |
mélyeikben. Lesz, hogy lekókadt |
kedvem csak az emlék deríti, |
s lyukas, megürült tenyeremben |
ez lesz a minden. |
És a tárgyak, |
élők, halottak, jók és rosszak |
majd testőrökként sorakoznak |
mellém, mikor magamba látnak. |
|
Baljós homályosság keríti |
a sorsom szűkülő körökben: |
toborzásommal jó sietnem: |
mi lesz, ha az éj rajtam átcsap, |
míg nincs elég fény a szivemben? |
|
|
|