Késő kérés apámhoz
Hanyattfekszel; a melleden |
összekulcsolt két kezedről lemállott |
a gyönge hús. Könnyen-síró, |
apró szemednek nyoma sincsen. |
hiszen tizennégy éve már. – |
harcoltam a sírásó-emberek |
gonosz hadával, s győztem. |
Téged szelid víz, gyámoltalan férgek |
roncsoltak el, szegény apám! |
|
Most minden erőm hiúsulva, |
elmetszve minden ifjú izmom, |
Fehér, fészek-szívű leány. |
Ő az, tudod, kivel reméltem |
elvetélt unokáid zokogását? |
|
Élőnél lehet tehetősebb élő, |
amikor még együtt aludtunk. |
nézz minket össze holt szemeddel, |
ne szakadhassunk széjjel, |
bélyege: védj meg minket! |
|
mutasd meg, hogy az apám voltál! |
|
|
|