Csömör

Szólni sem érdemes, és moccanni sem érdemes;
játék a kisded és üres léggömb a nagy,
a zöld a lombokon csaló festék s a lomb csinált,
vásári rossz sípon trilláz a sok madár.
Napban fényeskedő, fehér utcák, ne bántsatok!
bontatlan tiszta kék, hűs ég, ne nyomj agyon!
civódó szél, csitulj! félek, mint aki haldokol, –
már tervben összedől a karcsú épület.
Itt nem maradhatok, és máshová se futhatok,
fölálló rajzszögek födnek minden helyet,
és önmagamban is vad zendülés lármája zúg –
aludni volna jó, s az álom elkerül.
Öledbe rejts, anyám! látod, ki hősen otthagyott,
most tudja: nincs egyéb erősség kívüled.
Öledbe rejts, anyám! a sírba lépni nem merek –
a szebb nemlét terül szülő öledbe rám.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]