Csömör

Szólni sem érdemes, és moccanni sem érdemes; játék a kisded és üres léggömb a nagy, a zöld a lombokon csaló festék s a lomb csinált, vásári rossz sípon trilláz a sok madár. Napban fényeskedő, fehér utcák, ne bántsatok! bontatlan tiszta kék, hűs ég, ne nyomj agyon! civódó szél, csitulj! félek, mint aki haldokol, – már tervben összedől a karcsú épület. Itt nem maradhatok, és máshová se futhatok, fölálló rajzszögek födnek minden helyet, és önmagamban is vad zendülés lármája zúg – aludni volna jó, s az álom elkerül. Öledbe rejts, anyám! látod, ki hősen otthagyott, most tudja: nincs egyéb erősség kívüled. Öledbe rejts, anyám! a sírba lépni nem merek – a szebb nemlét terül szülő öledbe rám.