Őszi kérdés
szárnyán madár és holt levél, |
|
messze röpülnek a széllel – |
|
Az ablakodnál ülsz, s figyelsz, |
vagy tán csak ülsz, nem is figyelsz – |
|
Volt egyszer pártod és hadad, |
most itt tűnődöl egymagad – |
|
ó, nem elég, ha szeretnek, |
|
Sötét-hajú, mi lesz veled, |
ha majd az ősz benned temet, |
|
|
|