Cigánydalok

I Vízért esengtem, egyetlen kortyért: leszídtak rútul, durván kilöktek, pedig zokogtam. – Nem kértem semmit soha azóta: szeles hegyek közt rabló vagyok most.   II Sem a locsogó fénnyel, mit önt a pirkadat, sem bő forrás habjával, sem a harmat vizével, sem könnyem záporával nem moshatom fehérre arcomat.   III Láttam egy új akasztófát gonddal, szépen megfaragva; s szólt hozzám az akasztófa: „Jó cigány, vigyázz magadra!”   IV Hideg van, jaj, anyám, nagyon, mint a kocsonya, reszketek. „Fiacskám, fogd e madzagot, kötözd a derekadra jól, talán majd ingnek képzeled.”