Rövid lélegzetre
Nagy játéktér a tág határ, |
– Mégis van: a szél a búzákon, |
|
Ni, milyen szép a margaréta! |
|
Mint piszkos vízbe mártott, |
s most lecsurgatni tartott |
|
Az ég olyan, mint rossz festő tájképén |
a tenger: olyan mereven-habos. |
És a város sok csúcsával, tornyával, |
mint egy szálkásan eltört faderék. |
|
Olyan a hold most, mint egy óriás |
s a csillagok, mint csodájára csődült, |
|
Együtt aludtam benne az apámmal. |
S ahogy megnőtt a karom és a lábam, |
egyre kijjebb szorítottam belőle. |
Most ő a sírban, s én – magam az ágyban. |
|
|
|