Rövid lélegzetre
| Nagy játéktér a tág határ, |
| – Mégis van: a szél a búzákon, |
|
| Ni, milyen szép a margaréta! |
|
| Mint piszkos vízbe mártott, |
| s most lecsurgatni tartott |
|
| Az ég olyan, mint rossz festő tájképén |
| a tenger: olyan mereven-habos. |
| És a város sok csúcsával, tornyával, |
| mint egy szálkásan eltört faderék. |
|
| Olyan a hold most, mint egy óriás |
| s a csillagok, mint csodájára csődült, |
|
| Együtt aludtam benne az apámmal. |
| S ahogy megnőtt a karom és a lábam, |
| egyre kijjebb szorítottam belőle. |
| Most ő a sírban, s én – magam az ágyban. |
|
|
|