Miska bácsi

Bal arcára rásütött a nap, és ragyogott az arca, ahogy ott ült a kocsi tetején; jobb arcát meg árnyék takarta. Föltűrt-ingű karján az erek, mint telt kígyók feküdtek; munkától laktak jól ilyen nagyon: jó néhány éve csak azt ettek. Egyszer-egyszer hátra pislogott: unokája, a Böske ült ott. Intő nézéssel, hogy le ne essen, a kocsihoz kötözte.