Szózat s kiáltás
| Zokogtunk mikor itthagytál minket, |
|
| Egy pók állt előtte megbénulva, |
| mint később mi a sírgödröd előtt. |
|
| A végtelenség mától rövidebb lett, |
| mondta valaki a temetőben, |
| s a szomszéd fának nekidőlt. |
|
| Egy holló gunnyadozott épp az ágon. |
| Akkora volt, mint az Isten szeme |
| lámpagyújtás előtt a házban. |
|
| Egy ország látta azt a hollót, |
|
| és minden áprilisban csodát, |
| kigyöpösödött sírod köré, |
|
| hogy nagyobb voltál te minden áldozatnál |
| magasban nekünk hazát teremtettél, |
| amely immár a Nap körül kering, |
|
| Szózat illene hozzád, földrengés-zene, |
| szózat, kiáltás, tonnás, nagy igék, |
| poklokból szabaduló hattyúk ujjongása, |
| pusztai marhabőgés hiszekegye, |
| ahogy oszlopos akadémiák előtt |
| A szőre olyan, mint az őszi erdőké, |
| mikor átizzanak sárgából vörösbe. |
|
|
|