Az elveszett haza útja

Hosszú az út, irgalmatlanul hosszú. Az elveszett haza gyötrelmes útja ez. Balra kivágott fák, jobbra kastélyromok, az árok partján méhkas és kereszt. Nagyvárad, Csucsa, rétek és hegyek, Ady két nagy szeme mindegyik útkanyarban az arcomig jön s nézi: élek-e, vagy a halál rohan-e bennem öntudatlan? Minden nap erre nagypénteki nap, ácsszög és ecet, végső kivérzés, földalatti álom, de húsvét hős fénye sehol, csak az emlékezet meg a rekettyék gyásza fönt a Királyhágón. Kő, kő, és dermedt ércmezők a szívben – Vezet még út tovább vagy már csak állok itten?