A város szélén
egymásra rakott vashordók állanak. |
Kátrány és gaz az édenkert helyén. |
Emlékszem, valaha lovak legeltek itt alkonyattájt. |
Ma csak szívdobogásukat hallgatom, |
mintha vasajtót verne valaki kalapáccsal. |
|
Ide már csak búskomor szeretők |
s hajléktalan, elkoszosodott szentek, |
egy augusztusi csillagzápor. |
|
Honnan tudhatnák szerencsétlenek, |
hogy a sóvárgásos időknek végük, |
|
A levegőben úszó macskaszemeket |
és megrozsdásodott vadmuhar ütögeti. |
|
|
|