Csontok és szögek
Trianon nyolcvanadik évfordulóján
| Az elveszett haza darabjai |
| A porban csontok és szögek |
| a rezesedő, délutáni fényben. |
|
| Fölöttem berobbantott, huzatos mennybolt. |
| Merre forduljak, hogy ne lássam többé |
|
| Azt hallom: épp egy kékbe hanyatló |
| hegytetőn sugdolóznak újra |
| és óriás rovarok zümmögésében. |
| Kürtőkalapjuk olyan magas, |
| mint tiszteletet parancsoló, |
|
| recsegni kezd tőlük a múlt: |
| ez a düledező, ingatag deszka-Kolosszeum, |
| pántok, gerendák nyögnek, |
| s a szivarfüst anarchiájában |
| összezárt állkapoccsal egymás után. |
|
| Béke, háború – hallom a borzalmak |
| a kalapok mögül izgatottan. |
| Ő látja, hogy a hegyes szálkákon |
| hogyan akad fönn sok-sok élő. |
|
| Sörényükben kifakult gyászszalagok. |
| hogy ne lássam többé magamat |
| a korhadó patájú lovakkal együtt |
|
|
|