Januári rokokó
Fázik a kéz, az arc is didereg, |
csontom északi oldalát zuzmó lepi. |
Most fordul észak felé január, |
jeges úton kopognak körmei. |
Senki, senki, csak a sirályok könnyedek: |
a befagyott Duna táncpallóján |
szökdelnek, mint Csokonai |
ugrós dámái farsang napján. |
Csapong valami kóbor zene is |
a túlvilágról, karcos rokokó – |
a Margit hídról ellátok odáig. |
A szökdelő vonókra most kezd hullni |
a hó, a hó, az elkárhozó hó. |
|
|