Valaki most is keres

Talán még most sem kellene félrehúzódnom csöndben az ősz mögé, a tél mögé, s a sötétséget magamra vennem. Az elhagyott hidak alatt amúgy sem lesz már halhatatlan az ember. Valaki most is keres ezen a hajnalon, hallom a toporgását, s az ég deszkafalain kopogtat. Talán a kis parázna nő várja, hogy visszaszóljak neki gyöngéden, mielőtt elkezdene nyüszíteni a város. Tudom, bebújna mellém újra az ágyba s lehunyt szemmel csak mosolyogna, mint aki bűnös éjszaka után imádkozik s mellére lepkék szállnak… Ó, Istenem, nyisd ki előtte halkan az ajtóm. Nyisd ki, még ha bűnnek nyitnád is! Nem félek én már semmitől. Legbelül csupa múlt vagyok s az elsüllyedt mennyországok túlélője. Miért is kellene hát bujdokolnom bárki elől, s keresnem egy zugot a sötétségben?