Finnországi káprázat

Két óriás kő hever a parton:
két vörös ökör.
Ha lábra állnának,
Finnországot Krétáig elvonszolnák:
süsse a Nap az ezer tó vizét.
Ingemet kigombolva,
én kísérném ezt a vonulást.
Sirályok jönnének velünk,
Helsinki tengerpartja s gladiátori fenyők.
Az esőfelhőket királymadarak hoznák.
Ónos hajnalok gurulnának lefele, délnek,
mint kihantolt koponyák
a Holtak hegyéről,
és cintányérok csattognának a földhöz,
hogy a nagy úton el ne aludjék senki.
Balkán rengetegéből
talán még az elbarbárosodott Orfeusz is elénk jönne.
Ő köszöntené ezt a lakodalmas földindulást,
és észak asszonyai közt
keresne egy lidérces arcot.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]