Szemek figyelnek
| Csókák csikognak félálmunkban. |
|
| Vagy inkább engem figyel lopva |
| Hallgatja, ahogy a Hargitával beszélgetek |
| s a vérengzést látott, szomszédos harangokkal? |
|
| Siú, siú – levelek szakadnának el ágaiktól, |
| s tetőcserepek siklanának félre az éjszakában, |
| hadd lepleződjék le az a megromlott, |
| az aranyfogakkal kidíszített |
|
| Szél jön északról, gondtalan szél, |
| s azt súgja váratlanul: lehetne álom is, |
| amely itt röpdös, itt neszez fejem körül, |
| félálom emlék, koporsóból megszökött múlt. |
|
Székelyudvarhely, 1999. július 8. |
|
|