A fiatal, alkoholista festő látogatása
A felvidéki Dudor István emlékére
| Betántorgott egy őszön hozzám, |
| vállán két zúzmarás levéllel. |
| Elöl az inge véres volt, mint a henteseké, |
| vagy mint akit a lépcsőházban megkéseltek. |
|
| És a szeme akár egy lebombázott város. |
|
| Nézett csak vele hosszan a küszöbről. |
| s a sárkányt ölelő múzsát képkeretben. |
|
| Keze a padlón hevesen sikladozott percekig, |
| mintha tizedik halála közben is |
| nekem rajzolna emlékbe valamit. |
| Talán lángolva futó szekereket Somorja alatt, |
| vagy egy domborodó, hatalmas női tomport, |
| rejtett nyílással a láthatár peremére |
| s néhány száraz bogáncsot |
|
|
|