Szentkép, Heródessel
Galambok szállnak le melléjük a porba. |
A por meleg, a tekintetek hűvösek, |
mint éjszakára kinnfelejtett fejszék. |
|
A koronáját ócska nájlonszatyorban hozná |
s titokban följegyezhetné magának, |
hogy melyik gyerek szájába |
dughatna mérgezett cukrot, |
mikor az anyjuk unottan néz el |
a vörösre festett hinták fölött. |
|
nem rohangálna sikoltva senki. |
Minden gyalogos és minden autó |
a kivilágosodó ég irányába indulna el. |
És a galambok is csak ugrálnának tovább |
|
|
|