Lehet, hogy Isten keres újra

Kellermayer Miklósnak Mikor még mezítláb jártam porban, fűben, látott az Isten engem is. Jobbra egy hant, balra egy vakondtúrás s két-három villám földbe szúrva. Ha elbotlottam, félrenézett s úgy segített, hogy megmosolygott. Vérem hiába folyt ilyenkor, köröskörül nagy fény keringett, mintha lovak futottak volna körbe-körbe. Lépkedhetek ma földrészek közt, becsvágyó hazákban, városokban, vagy tömegsírok szélén, hol ti is jártok, nem követ szemmel sehol senki. Jobb kezem mellett fenséges roncstelepek, arrébb a nagy vizeken szörnyeteg anyahajók, repülő fejszékkel a fedélzeten. Kit is izgathatna szép, trágár napokon, hogy mért is kóválygok én tiltott vidékeken? De ha mégis láttok egyszer szétnyíló, sárga hasadékot az égen és megpörkölődött szempillát lebegni hosszan a Vértes fölött, lehet, hogy Isten keres újra régi helyemen, ahol először látott.