A világvég fakó fényei
Előbb a billegő szárnyasok |
s tűnnek el lassú méltósággal |
két lábú, két kezű emberek, |
akik megbabonáztuk valaha |
ahol fölfaljuk magunk alól |
és selyemhernyóként kopasztjuk le a fákat? |
|
és ravatalnak is fönségesek. |
még a búcsúzó madárrajokkal |
együtt látom csapongni köröttetek – |
aztán ráhagylak benneteket |
|
|
|