Haláltánc-kísérlet
| Csodálkozol, hogy élek? Ne csodálkozz! |
| a kitekert libanyakak tollán |
| s a vértócsák a városokban, |
| mesterséges, kis Boszniák, |
| hol temetőben kel föl a Nap |
|
| Hangyák másznak a zászlórúdra, |
| Hajrá! hajrá! világcsúcs! éljen! |
| Vadrózsa-ügynökök lihegnek |
| az édenkertet parcelláznák, |
|
| Oda egy tó! amoda pénzgyár! |
| mellé kék zászlós kupleráj! |
| csöcsökből emelt székesegyház, |
| s oszlopként áll majd az idő is, |
| mintha a Világ Fája állna |
| s bérelhető kígyó sziszeg |
|
| világcintányér, repülők – |
| száz híd nyög egyszerre fülembe, |
| száz város harsog ébresztőt. |
| Nem hallod? egy szájból zuhog |
| s mire kilépsz az éjszakából, |
| már senki vagy és semmi vagy. |
|
| Forog a nyár, forog, barátom, |
| gazdátlan tűzvész a mezőn, |
| karolna belém, vinne táncba, |
| De lépésnyire megáll tőlem, |
| meglátja, hogy bálvány vagyok |
| és szemem, mint egy foszforos |
| szakadék csak ragyog, ragyog. |
|
|
|