Csak őrült angyalok

Járok csak ide-oda, a kertkaputól a jegenyékig. Nagy, őszi katángcsokor fölöttem az ég. Megszédülök, mint aki órák óta táncol egyedül. Ha elzuhannék, ki írna ma helyettem verset a csöndes elmúlásról? Mindenki, akit látok, a vásárba siet. Törtet utcákon, üvegfalakon, violaágyásokon át. Csak őrült angyalok rohanhatnának így árverésre vagy zsibvásárra, ezüstpénzzel a nyelvükön, hogy a boldog föltámadásra harangot és kolompot vegyenek.