Szemek figyelnek

Csókák csikognak félálmukban,
figyeli őket valaki.
Tán az Úristen besúgója?
Éjfél utáni, kis Júdás?
Valaki más lehet,
valaki más.
Vagy inkább engem figyel lopva
az a valaki, az a senki?
Hallgatja, ahogy a
távoli villámokkal beszélgetek
s a vérengzést látott,
szomszédos harangokkal?
Sí-sú – levelek szakadnának el ágaiktól:
hadd lepleződjék le az éjszakában
az a megromlott arc, az a zománc
fogakkal kidíszített, sós koponya,
hadd lássa megszégyenülni végre
a padláson függeszkedő denevér is.
Szél jön északról, gyorsfutár szél
s azt súgja váratlanul: lehetne álom is,
amit itt látok magam körül,
félálom-emlék, megemésztetlen, tegnapi bűn,
de mégsem az: valami más lehet,
valami más.
 

Székelyudvarhely, 1999. július 8.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]