Szemek figyelnek
Csókák csikognak félálmukban, |
|
Vagy inkább engem figyel lopva |
távoli villámokkal beszélgetek |
|
Sí-sú – levelek szakadnának el ágaiktól: |
hadd lepleződjék le az éjszakában |
az a megromlott arc, az a zománc |
fogakkal kidíszített, sós koponya, |
hadd lássa megszégyenülni végre |
a padláson függeszkedő denevér is. |
|
Szél jön északról, gyorsfutár szél |
s azt súgja váratlanul: lehetne álom is, |
amit itt látok magam körül, |
félálom-emlék, megemésztetlen, tegnapi bűn, |
de mégsem az: valami más lehet, |
|
Székelyudvarhely, 1999. július 8. |
|
|