Huszadik századi pillanat

Már a verseket is csak átfutom, mint a szilánkos, napi híreket. Megállít még bennük egy-egy fölgyújtott város utcaképe: shakespeare-i lángok a lányszobákban s korom a kilincseken. De villámgyorsan a korom is elenyészik, mint az idő vagy mint a figyelem. Hirtelen kiüresedem magam is, akár a bombariasztásos színpad s keresni kezdek valakit: tétova tanút az ürességben. Azt se bánnám, ha csak egy hangya jönne: Noé kis adjutánsa, hátán az úti porral. Titokban azt hihetném: hát túl vagyunk megint valami szörnyű próbán s megint lehet majd valamire emlékezni.