Ki akar itt még?

Ki akar itt még jósolni bármit? Sok városunkat megrágta már a tűzvész, sok rozsdás villamosunk döcögött gyászkocsiként. Ahova lépek, mindenütt szentséges sebek virulnak, romkertek és hamuba fulladt muzsika foszlányai. Ki akar itt még egy másik hazát kitalálni a hanyatlásnak s az elmeddült asszonyok völgyét telehordani lucskos tulipánnal? Elfogyott itt már minden remény és jóféle átok. Templomtornyok és villámhárítók hegyén nem szárítkoznak többé csuromvizes, kis múzsák, kik vörösmartys szózatokat súgnak az őrülteknek. Én se keresek királyt, hacsak a hangyák közt nem, vagy a szorgalmas halottak táborában. Nyár jön, fordul a Föld, megtámad majd a por. Ráül hangszálaimra, hogy kiáltani se tudjak s hinni is már csak a kövek istenhitében higgyek.