Szabadság: nagy üresség
játszik veled a tenger reggeltől reggelig, |
én meg csak itt tipródom a közeledben, |
|
Elmegy néha egy hajó a sziget mellett, |
A fövenyes parton babéros istenek nyoma. |
Talán ha visszatérnének újra |
vörös bikákkal s röpködő vízi kígyókkal, |
elfelejteném, hogy meghalok. |
|
és meztelen, földi lányok játszanának. |
hogyan ünnepeljelek téged, |
ha a ruganyos mellek játékából |
|
A világ a hódításoktól lett világ, |
és a jajgató, édes muzsikától. |
föl-fölszökdelő élettől is |
|
|
|