Szabadság: nagy üresség

Szabadság: nagy üresség,
játszik veled a tenger reggeltől reggelig,
én meg csak itt tipródom a közeledben,
mint holdkóros jövevény
a hullámzó háztetőn.
Elmegy néha egy hajó a sziget mellett,
elmegy néha egy sirály.
A fövenyes parton babéros istenek nyoma.
Talán ha visszatérnének újra
vörös bikákkal s röpködő vízi kígyókkal,
elfelejteném, hogy meghalok.
Labdahang pattog
a lágy sziklák felől,
mintha szirének
és meztelen, földi lányok játszanának.
Szabadság: nagy üresség,
hogyan ünnepeljelek téged,
ha a ruganyos mellek játékából
lassan már kimaradok?
A világ a hódításoktól lett világ,
a lemészároltak vérétől
és a jajgató, édes muzsikától.
Szabadság: nagy üresség,
mit áldozzak föl érted,
hogy szemem a töredékes,
föl-fölszökdelő élettől is
könnybe lábadjon újra?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]