Krétai futam

Itt van minden újra,
aminek örülhet a bámészkodó népség:
a tenger kék szirmai, elszórva szigetek közt
s az istenek szekeréről
lehullott kövek.
Ez a kettétört palotakő itt
épp Minos királyé,
ki beszélni s képzelődni
a lávázó Naptól tanult.
Hát ez a sötéten suhanó
márvány bikafej
kié lehet?
A mienk, szerelmem,
kiket a suhogás
és az elrejtőzés vágya hozott ide.
Ó, leánderek, Kréta özvegyei,
forduljatok el tőlünk:
nem kell nekünk semmilyen díszfal,
semmilyen pajzsos árnyék,
megviselt arcunk
a teljes égbolton akar otthon lenni,
kimosakodva földi szégyenekből.
 

Kréta szigete, 1997. június

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]