Lehet, hogy Isten keres újra

Kellermayer Miklósnak Mikor még mezítláb jártam porban, fűben, látott az Isten engem is. Itt-ott egy hant egy vakondtúrás s két-három villám földbe szúrva. Ha elbotlottam, félrenézett s úgy segített, hogy megmosolygott. Vérem hiába folyt ilyenkor, körös-körül nagy fény keringett, mintha lovak futottak volna körbe-körbe. Lépkedhetek ma földrészek közt, becsvágyó hazákban, városokban, vagy tömegsírok szélén, hol ti is jártok, nem lát már engem sehol senki. Jobb kezem mellett fenséges roncstelepek, amott szörnyeteg anyahajók, repülő fejszékkel a fedélzeten. Kit is izgathatna szép, trágár napokon, hogy mért is kóválygok még tiltott vidékeken? De ha láttok egyszer mégis szétnyíló, sárga hasadékot az égen s megpörkölődött szempillát lebegni hosszan a Vértes fölött, lehet, hogy Isten keres újra régi helyemen, ahol először látott.