Téli tűnődés

Élek még? Én lépek rá egy árva hópehelyre? Vagy már csak más emlékeiben fehéredik a hó is? Valaki szánkót húz a dombra, nem én vagyok. Valaki az új temető bejáratát söpri tisztára maga előtt, nem én vagyok. Kiáltani is ő kiált? Vagy az a hasbeszélő varjú a kapu fölött? Az erdő, mint egy feketébe öltözött zenekar, intésre vár. De nincs, aki intsen. Áll fölfüggesztve a csönd körülöttem, mintha romtemplom állna. Talán magam beszélek magamhoz szólítatlan. Talán magam. Élek még? Vagy csak a sorvadásra ítélt hó fehéredik emlékeimben gazdátlanul?