Karácsony előtti hagyakozás

Mit hagyjak rátok? Mindenem oda! Karácsony jön, a jászol is üres, s már pásztor se és király se leszek többé. Országom is csupán egyetlen test lesz. Egyetlen test, a testem: kizsarolt tulajdonom, mely csillagjárásnyira kering ama nagy csóvás üstököstől. Legjobb lenne a föld alá csalnom minél előbb, hogy ne lobbantson több reményt senkiben se. Énekszó s húrpengetés szüremlik hozzám messziről s bárányok bégetése. Talán az idő országa az, ahonnét hallom, talán a heródesi sivatag éjszakája. Ha voltam is egykor betlehemi ígéret kolomposa, már csak begörcsölt öklömet lógatom föld felé. Hozsánna, hozsánna a jézustalan csöndnek, hozsánna, hozsánna a szikár karácsonynak!