Este egy finn kisvárosban
| Hová mennénk kószálni ilyen estben? |
| s a háztetőkig ér föl a sötét. |
| Aki lélegzik, aki él még, |
|
úgy ül otthonában megbékélve, |
| mint gondosan berendezett árvaházban. |
| Néha egy fej, egy függöny, |
| néha egy mellényről lepattanó csontgomb |
| Ugyan ki ne unhatná meg végül |
| ezt a folyamatos és pudvás halhatatlanságot? |
| Legalább a tél harapná meg arcunkat kétfelől, |
| legalább sikoltana föl valahol |
| legalább te ordítoznál velem utcahosszat, |
| mint királydrámában egy jégkirálynő, |
|
hogy már én is néma vagyok, |
| néma, akár egy üres trónszék. |
|
| Hangodra talán a vérem válaszolna legelőször. |
| Másodszorra talán egy fa. |
| A város egyetlen csontváza is megremegne a múzeumban, |
| s mindegy volna már: a hideg tavak felé indulunk-e |
|
|
|