Valami nehéz illat

csonka szonett
Valami folyton szaglik itt. Valami
nehéz illat. Kátrányba léptem bele?
Vagy tán e duhaj város savanyú szájlehelete
csap rám? Szeméthegyek tavaszi
szagoffenzívája? Megpenészedett zászlók
és vőlegényruhák dohosodnak a
napon. A Virág-ház fél mázsa lilioma,
mint rohadó férfimájak a talponállók
körzetében. Lassan a temetőknek is
jobb illatuk lesz, s öt kosár széttaposott kőris-
bogárnak! Nem csodálkoznék, ha emberpestis
szálláscsinálója volna e pállott dögszag –
Isten, mint az eszelős Lear király,
gazos mezőkön tébolyog. Nincs, aki megállítsa.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]