Macskák

Micsoda ország! Ringy-rongyok a fákon s a templomkertben szétdőlt szalmabálák. Macskák napoznak rajtuk elnyújtózva: Sába királynő gonosz, nagy cicái. Napfény s penészpor lengi körül őket, s országos lárma, hogy csak szaporodnak, akár a krumplibogarak s a döglegyek – És még a vasat megemésztő, sárga irigység is borostyános szemükből csöpög bőrünkre, csöpög italunkba, s az úton, ahol nekünk kéne járnunk, ott is ők járnak, mint a mulandóság. Ők, ők a mohatalpúak: a hűség s a bátor hűtlenség arisztokratái, kik fülledt pincékben levert istenekkel találkoznak nevünkben, dorombolva. Szegény fejünk! most már csak ez hiányzik: régi tévhitek helyett újabb tévhit s lengő templomajtók, honnét a faküszöbről macskaszemű szörny nézi nyakegünket.