Soproni emlék

Valaki gyertyát gyújtott,   mert elaludt a villany. Én csak a csuklójára emlékszem,   vitte, vitte a lángot. Angyal megy át a sötétben így a szobán, ha a kérlelhetetlen Isten üzen. Kívülről forgószél feszegette az ajtót,   mintha betörő vagy a halál feszegetné. Féltem? Azt hiszem, inkább csodálkoztam,   hogy búcsúzásom is milyen egyszerű lesz. Aztán már csak aludni vágytam,   széken, heverőn, két szál deszkán. Hajszolta a szél körém a lombokat.   Ott volt velem egy egész erdő. A gyertya, a gyertya világolt tovább.   Sopron a félsötétben a planéták nyomát kereste. Hallottam még ahogy csikorogva fordul   a szélzúgásban észak felé, aztán nyugatra.