Még láttok néha
| Romlanak szerveim, romlanak sorban: |
| a szem, a fül, a kilencedik érzék. |
| Már rég nem sejtem, ki susog a fákban |
| és ki görnyed a villámokban hétrét. |
|
| Még láttok néha piacon és utcán |
| s nagy termekben az elhíresedett |
| lármázók közt, akiket papírsárkány |
| suhantat föl az égre, hogy szemek |
|
| fényszóró parádéjában csellengjenek… |
| De magam vagyok önmagam tanúja: |
| nekem ez a magasság sose kellett. |
|
| Hogy Jónás legyek, azt az Úr akarta |
| s vele ti is! Elfeledtétek volna? |
| Beleremeg az ember odvas gyomra. |
|
|
|